Takarmányhasznosulás – az elsőszámú tenyésztési cél a genetikai előrehaladásban

Aligha túlzás, ha azt állítjuk, manapság a takarmányhasznosulás a sertéshús-termelés egyik legfontosabb eleme. Szárazság, árvíz, csúcsok a globális igényekben, áruspekuláció, olajárak, se vége se hossza a takarmányárak emelkedését előidéző tényezőknek. Nem csoda, hogy a takarmány-értékesülés hatékonysága az első témák között szerepel a sertéshús-termelők között már ma is, és fontossága napról napra nő.

Befolyásoló tényezők

Számos tényező befolyásolja annak mértékét, hogy a sertés mennyire hatékonyan alakítja a takarmányt hússá. Egészség, környezet, menedzsment, férőhely, a takarmány beltartalma, technológia, és a lista folytatható. Az összes tényező egyformán fontos, és mindet érdemes megvizsgálni a jelenlegi piaci környezetben, amikor minden cent számít. Ebben a cikkben arra koncentrálunk, hogy mit tesz a genetika a takarmányhasznosulás javításáért.

Vonalak a fajtákkal szemben

Egyszerűsítve, egyes genetikai vonalak hatékonyabbak másoknál a takarmány izommá, hússá alakításában. Óvatosnak kell lennünk, amikor kijelentjük, hogy bizonyos fajták másoknál hatékonyabban alakítják át a takarmányt, hiszen a mai fajtákon belül is meglehetősen nagy a változatosság ahhoz, hogy megmagyarázza, miként lehetséges, hogy egy kevéssé hatékonynak tartott fajtából származó vonal jobb takarmányhasznosulást mutat, mint a hatékonyabbnak tartott fajtából származó vonal.

Ez a legkönnyebben úgy magyarázható, hogy a vonalak az idők során speciális tenyésztési célok és programok szerint fejlődnek. Ebben az esetben azonos fajtából származó két, eltérő tenyésztési célokkal és programmal létrehozott vonal idővel szignifikánsan eltérő takarmányhasznosulást produkálhat, annak ellenére, hogy gyakorlatilag mindkettő azonos fajtához tartozik.

Így például, a féltest soványságára és hatékonyabb takarmány-értékesülésre létrehozott Duroc végtermék vonal, hatékony tenyésztési programot feltételezve, jobb takarmányértékesítést mutat, mint a húsminőség javítására koncentrálva alkotott Duroc vonal. Ezt a gondolatmenetet folytatva az is lehetséges, hogy egy Duroc vonal jobb takarmány-értékesítéssel rendelkező malacokat eredményezhet, mint pl. egy Pietrain vonal.

Ugyanezt más oldalról szemlélve fontos, hogy a hatékonyság megítélésekor figyelembe vegyük a takarmányozási, egészségügyi, környezeti és piaci követelményeket. Bizonyos körülmények között a Duroc terminál kanok alkalmasabbak lehetnek, és hatékonyabbak a Pietrainnél.

A takarmányfelvételen túl az összpontosítás a fel nem vett takarmányra (Residual Feed Intake, RFI) a takarmányhasznosulás javítása érdekében szintén beépült számos tenyésztő vállalat tenyésztési programjába.

Az RFI az aktuális takarmányfelvétel és az állat becsült felvételi szükséglete közötti különbség – ahol a becslést az állat kora, súlya, valamint fenntartásra és gyarapodásra fordított tápanyagszükséglete alapján végezzük. A magas RFI értékű állatokat a tenyésztési programokban büntetik.

Ez a hozzáadott információ növeli az állatok szelekciójának hatékonyságát, a szabványos takarmányfelvételi értékeken és a sovány hús mérésén túl. Ugyanakkor, az előállítási költségeket előtérbe állító szemlélet a jobb takarmányhasznosulás utáni folyamatos kutatást eredményezte. Mivel a takarmányfogyasztás a hízó fázisban a legnagyobb, természetes, hogy erre koncentrálunk, amikor a takarmányhasznosulásra gondolunk. De ilyenkor vajon nem hanyagolunk-e el egyéb, potenciálisan jelentős megtakarítási lehetőségeket?

A koca takarmányhasznosítása

A SIP tanácsadói szolgálatnak a sertéshús-termelés költségeire vonatkozó jelentésében (2011. január) az áll, hogy minden kiló élősúly előállításában a takarmányköltség 70%-kal részesedik Spanyolországban (ez az érték 61% Dániában, 59% Franciaországban, 63% Németországban és 60% Hollandiában).

A koca takarmányfogyasztása az egy kilogramm élősúly előállítására eső költség 10,5%-át teszi ki, és 30%-kal részesül egy 18 kg-os választott malac előállításában. A hízók takarmányértékesítése, habár nagyon fontos, nem az egyetlen figyelembe veendő tényező. Ha az egész rendszer jövedelmezőségének maximalizálása a cél, a koca takarmányhasznosítását is figyelembe kell vennünk. A takarmányhasznosulás tesztelése ezért fontos eleme a süldővonalak tenyésztési programjának is. A takarmányfelvételt és a sovány hústermelést anyai kocavonalaknál is tesztelik, a takarmány-értékesülés hatékonyságának megbecsülésére. Ez javítja az anyakoca takarmányhasznosítását a vemhesség és a szoptatás alatt, és ezzel közvetetten az F1 ártányok és hízósertések takarmány-értékesülésének hatékonyságát. Az F1 kocasüldő esetében reális célnak számít az 1000 kg kocánként és évente a vemhesség/szoptatás alatt.

Ugyanezt a célt szemlélhetjük a választott malacok szintjén is. Ebben az esetben 40 kg kocatakarmány választott malaconként olyan cél, amit már évekkel ezelőtt elértünk.

A táblázat a malac és kocaköltségek különbségeit mutatja az eltérő szintű koca takarmányfelvétel és termelési eredmények szerint (SIP költségkalkuláció).

tak_haszn

Egységes testtömeg

Azon túl, hogy jobb takarmányhasznosítású anyai vonalakat használunk, egy másik, gyakorta figyelmen kívül hagyott tényező a takarmányhasznosítás javításában az egységes testtömeg. Az egységesség növelésével könnyebbé válik a takarmányozási szakemberek számára a takarmányozási jellemzők finomhangolása a termelésre és a költséghatékonyságra vonatkozóan.

A kor és súlybeli tartományok, és ezzel a takarmányozási szükségletek is szűkebbek az adott fázisban, ezzel kevesebbszer fordul elő a könnyebb állatok alultáplálása, illetve a nehezebbek túletetése. Minél egységesebbek súlyra a sertések, annál célzottabb és hatékonyabb lehet a takarmányozási program. Mindezeken fölül léteznek olyan menedzsment gyakorlatok, amik segítenek a takarmány megspórolásában és a termelés optimalizálásában.

Stabil kocateljesítmény

A javuló szaporaság szintén csökkentheti az egy sertés előállítására jutó kocatakarmány-költséget. Elengedhetetlen a szaporodás hatékonyságának, a nem produktív napok számának és a koca hasznos élettartamának menedzselése.

Pusztán a koca hasznos élettartamát tekintve figyelembe kell vennünk a veszteséget, ami egy süldő takarmányozásával jár a szaporodóképes életkorig, hogy aztán hízóként levágják, vagy az első fialás előtt levágott süldők által hagyott üres helyek betöltésére visszatartott sokszor fialt kocákkal járó magasabb fenntartási takarmányköltséget.

Takarmányozási rendszer

Automata rendszerrel etetés során az ellátó vezetékeknél és a vályúnál is minimálisra kell csökkenteni a takarmányveszteséget. És ha a vemhes tápot állandó vízszintű vályúba öntjük, fontos, hogy a víz szintje ne legyen olyan magas, hogy a koca könnyen kitúrhassa a takarmányt a vályú szélén.

A mellékágakban, a silók alatt, az etetővezetékekben vagy etetőkben ragadt takarmány pazarló és költséges, így a takarmányozási berendezések karbantartásának rutinszerűen kell zajlania. A sérült etetők javítása vagy cseréje szintén jó befektetés lehet.

Környezeti hőmérséklet

A vemhes koca hőkomfortjának megfelelő hőmérséklettartomány a 16 és 26 fok közé esik (Marco I. Collell). Hűvösebb környezetben a kocák hajlamosak több takarmányt fogyasztani, minden hozadék nélkül a termelésben, míg a jelzett tartománynál magasabb hőmérsékleten a kockázatot az jelenti, hogy a koca kevesebb takarmányt fogyaszt, ennek negatív hatása van a produktivitásra (visszaivarzás, a vehem felszívódása).

Szoptatás alatti takarmányozás

Számos takarmányozási ajánlás létezik, de az általános cél az, hogy maximalizáljuk a koca takarmányfelvételét a szoptatás alatt. Fontos, hogy minél hamarabb elérjük a maximális felvételt, ami különösen érvényes a rövid szoptatási idő során.

A szoptatás alatt elért magas takarmányfelvétel nem csak az alomsúlyra és a koca választási kondíciójára van jótékony hatással, de befolyásolja a koca produktivitását a következő szaporodási ciklusában.

A szoptatás alatti maximális takarmányfelvétel elérésének kulcselemei:

  • A takarmányozási görbe növelése az ellés napjától.
  • Olyan frissen tartani a takarmányt, ahogy csak lehetséges, a gyakrabban adott kisebb adagok a vályúba jobb felvételt és a pazarlás csökkenését eredményezi.
  • A környezeti hőmérséklet 20 fok alatt tartása.
  • A nedves takarmány felkínálása növeli a felvételt.

A kocánkénti és ezzel a választási malac takarmányozási költségének csökkentése jelentős hatással van az alapvonalnál. Kezdve a kiegyensúlyozott, takarmányhasznosításra szelektált szülői süldőállomány kiválogatásával, folytatva a megbízható menedzsmenttel, a takarmányozás berendezéseinek rutinszerű karbantartásával, és így tovább. Szerencsére ez olyan terület, ahol annál többet kapunk vissza, minél többet teszünk érte.

Következtetések

Az emberiség létszáma és ezzel az élelmiszerek iránti igény egyre nő. A mezőgazdálkodásra alkalmas földterületek szűkülésével a sertéságazat fenntarthatósága és sikere attól függ, milyen hatékonyan vagyunk képesek termékünket előállítani, illetve hogyan maximalizáljuk termelési kapacitásunkat.

A takarmányozás költsége a teljes termelési költségnek kb. 70%-át teszi ki. A magasabb takarmányköltségek kikényszerítik az olcsóbb alkotók felhasználását a takarmányban. Ebben a gyorsan fejlődő új környezetben megmarad a kihívás olyan sertések, úgy anyai, mint apai vonalak tenyésztésére, melyek a legjobbak a takarmány élelmiszerré alakításában.

A pazarlás megszüntetése, a genetikai potenciál kiaknázása a gazdaság szintjén és a genetikai potenciál korlátainak kitolása a legjobbat követeli meg a termelőktől és szállítóktól egyaránt.

Forrás:

Marcel Huijsmans, Director Marketing and Communications, Hendrix Genetics BV, Hollandia